Mudi dolog I. 😊
Egy picit a mi szemünkkel is...
Ha városi kutyának
szeretnénk őket jó, ha tisztában vagyunk a fajta jellemével, igényeivel.
Ahhoz, hogy megértsük a mudit ismernünk kell a történelmét, a kialakulásának okát, feladatkörét, használhatóságát, a vele szembeni elvárásokat. Igaz, nem nehéz a mai világban rákeresni ezekre az információkra az interneten, mégis mikor elkezdtünk érdeklődni a fajta iránt, valahogy mindig volt egy kis hiányérzetünk és a vágyunk a tudás iránt azóta sem csillapodott, sőt… 😄
Mit is gondolunk a mudiról? Ennyire megosztó kutyafajtát még nem volt szerencsénk ismerni 😄❤️
Mint tudjuk régebben a munka volt a legfontosabb, "a pásztor a jószágára esküdött fel" és ezen kereteken belül használta a kutyát, mint segítséget (itt nem szeretnék kitérni fajta-típusok- állomány stb. kérdéskörre). Ezért ezek a munkakutyák számos elvárásnak meg kellett feleljenek, amely egyedek nem váltak be, azokat szelektálták.
Csak néhány tulajdonság, ami pl. fontos volt a pásztorember számára a kutyában: igénytelenség, hűség, kitartás, életerő, nagy állóképesség, szívósság, tüzesség, irányíthatóság, munkakedv, temperamentum, stb.
Mi az, amire oda kell figyelni a mudinál , ami kezdeti nehézséget okozhat?
(A nehéz szó jelentése már elriaszthat minket, mert alapból negatív érzetet kelt a kor emberében, hiszen már úgy élünk, hogy mindennek azonnal kell működnie és mindent készen kell, hogy megkapjunk, kevés munkával szeretnénk elérni nagy sikereket. Állandóan sietünk. De egy élőlényhez bizony idő kell, aki kicsit talán visszavezet a természethez, melytől olykor nagyon eltávolodunk.)
Na de vágjunk is bele – dióhéjban - 😊
Egy terelőkutya általában naponta több órát mozog a nyáj mellett, ezért ezeknek a kutyáknak nagy a mozgásigényük. Nem elég nekik egy laza városi sétácska.
Eme munkakutya feladata viszont nem csak abból állt, hogy egész nap fel-alá futkosott, hanem mindig szemmel kellet tartania a nyájat, a gazdát, a környezetet. Ez hatalmas agyi terhelést jelent a kutyának, ezért nem elég a testi fárasztás, hanem bizony kell a szellemi foglalkoztatás is. Fizikai, szellemi fárasztás és pihenés egyensúlyában válik a kutya is harmonikussá.
A magyar terelőfajtáink feladatai sokrétűek voltak. A nyáj egyben tartása stb. mellett "védelmi" funkciót is elláttak (itt most nem a nagytestű fajtákra gondolok, mint pl . a komondor, kuvasz), hangosan jeleztek minden furcsaságot legyen az ember vagy állat. Ezért a mudik általában bizalmatlanok és minden számára furcsa dolgot ugatással (ugatás és tüzes , temperamentumos viselkedés kellett ha a jószág "megkívánta", melyre itt most nem térek ki ) igyekszik a gazda tudtára adni, ezért is kell kicsi kortól kezdve megfelelően (!!!) szocializálni. ( vigyázzunk a túlzott direkt szocializálással, hiszen sokszor az ellenkezőjét válthatjuk ki kutyánknál, mint amit szeretnénk).
(reaktivítás = túlzott reagálás egy dologra/ élőlényre, ami városi környezetben nagyobb valószínűséggel fordul elő, hiszen zsúfoltabban élünk egy tanyához képest, sokkal több külső ingert kell feldolgozzon, elfogadjon a kutya. Ezért dolgoznunk kell a közömbösítésen).
Továbbá szeretném megemlíteni, hogy a mudik bizalmatlansága abból is adódik, hogy a pásztor ember nem tűrte, hogy a kutyája barátkozzon mással (sőt ált. minden családtagnak saját kutyája volt és egymás kutyáit a családtagok nem simogatták) , a kutyának csak a gazdája létezett és a munka, ezért sokszor hallani gazdiktól, hogy az ő mudija nem játszik más kutyával, illetve nem barátkozik más emberrel. Ez a tulajdonság számunkra kifejezetten szimpatikus. Városi környezetben viszont a gazdiknak dolgozni kell ezen , de ne feledjük több évtizednyi szelektálás ellen kell dolgozni (hiszen városban az emberek szinte mindig simogatni szeretnék a kutyákat vagy azt szeretnék a gazdik, hogy más idegen kutyával játszanak a kutyáik).
A mudik lehetnek "bizonytalanok", amit kezdetben nehéz volt
nekünk is megérteni, aztán több tapasztalás, utánajárás és tanulás után mi is arra
a meglátásra jutottunk, hogy a mudi sokszor a feladatban és a gazdájában találja
meg a biztonságot. Ez viszont egy szerencsés helyzet, főleg, ha a dolgozunk azon,
hogy egy megfelelő kapcsolatot alakítsunk ki a kutyánkkal 😊
Régebben történt velünk, hogy Cirka kutyánkkal egy nagyváros forgatagos részén sétáltunk. Cirka még sosem volt ilyen szituációban, rengeteg inger érte és látszott, hogy egyszerűen túl sok volt ez az egész neki. Aztán egyszer csak nagy meglepetésemre bal oldalamon elkezdett gyönyörűen menetelni (pályamunka menetelésben). Nem értettem akkor a dolgot, de azóta már tudom, hogy kényelmetlen volt neki a helyzet és mikor a tréning napokon pályamunkát végzünk, akkor a menetelés neki annyira boldog feladat és ő ott biztonságba érzi magát, ezért ezt a menetelést felkínálta nekem eme nagyvárosi séta során. Egyszerűen imádom ❤️
Ezért is úgy gondolom/gondoljuk, hogy ha csak házi kedvencnek is visszük a kutyát, lehetőség szerint tanítsuk neki feladatokat pozitív megerősítéssel, mert ezzel nem csak a kapcsolatunk lesz szorosabb 😊 ( ne feledjük a nevelés nem azonos a tanítással, tanítani valamit a kutyának mindig csak pozitívan tanítunk )
A "bizonytalanságuk" és a több évtizednyi munkára való szelektálás egyik nagy előnye, hogy nagyon gyorsan és szorosan tudnak kötődni a gazdájukhoz, akik feladatot, rendszert , biztonságot tudnak adni a kutyájuknak. Illetve kell(!) adniuk nekik és vezetőjükké/ gazdájukká kell, hogy váljanak (igazából nincs is igényük a mudiknak más kutyák és idegen emberek társaságához). Viszont, ha nem tudnunk a kutyánk vezetőjévé, gazdájává válni, akire "felnéz" és akiben megbízik, akkor az problémákhoz fog vezetni.
A legtöbb mudi érzékeny és egyben temperamentumos, kemény jellem. Ez elég ellentmondásos tulajdonság, de gondoljunk csak bele! Egyrészt keménynek kellett lenniük munkájuk során mikor egy -egy vissza forduló jószág szabályozására volt szükség, másrészről érzékenyeknek is kellett lenniük, hogy gazdájuk irányítani tudja, akár nagy távolságokból is pl. kalap emeléssel vagy füttyel (itt csak említés szintjén szeretném felhozni, hogy képesek kellett legyenek önálló munkavégzésre is).
A gazda iránti érzékenység és az ellentétes keménység egy kicsit megnehezíti a mudi nevelését és tanítását, sőt a megfelelő kutyaiskolát is nehezebb megtalálni, mert sokszor egyes sulik egyfajta kiképzési sablonhoz/módszerhez ragaszkodnak , ami gyakran nem vezet előre a terelőkutyáknál.
A mudik hatalmas megfelelési vágyat éreznek, hogy gazdájuknak megfeleljenek és örömet okozzanak, ezért a (megfelelő) kutyaiskolák eminens tanulóivá válnak, mert egyszerűen zseniálisak 😊
Továbbá a mudik nagyon könnyen
motiválhatók, nagyon gyors észjárás, rafináltság és vidámság jellemzi őket. Mindig készen
állnak a feladatra, viszont, figyeljünk arra ha a nap 24 órájában dolgoztatjuk és pörgetjük
őket, akkor ez lesz a természetes számukra, ebben az esetben meg kell tanítani nekik, hogy
van pihenési idő is, mikor nem kell semmit csinálni.
A fizikai, szellemi lefárasztás, a pihenés, a gazda személye nagyon fontos a terelőkutyáink számára, ennek hiányában bizony rossz szokásokat vehetnek fel kedvenceink.
Pl:
Mindennek tükrében érdemes átgondolni, hogy nekünk való kutya-e a mudi és tudunk-e vele együtt élni a mindennapokban. Ha kezdetben nehéz is, ne adjuk fel, keressünk fel szakembert, a befektetett munka meghozza a gyümölcsét és megláthatjuk ezen kutyák remek tulajdonságait.
Ha pedig olyan kutyát szeretnénk, amely gyors és tanulékony, nagyon lelkes és bohókás, akinek a mindene a gazdája és minden tevékenységben buzgón részt vesz (futás, biciklizés, túrázás, pulles, dogdance, obedience,…) akkor bizony a mudiban kincsre találunk.
Hihetetlen életöröm rejlik bennük, nagy megfelelési vággyal.
Minden nap képesek megnevettetni minket 😊
Mudival élni egy életforma, nem csak egy kutyát tudhatunk magunkénak, ennél sokkal többről szól.
A mudi számunkra egy kincs , általa megismerhettünk egy csodálatos világ nagyon kicsiny részét:
hagyományok, ökológiai tudás, magyar virtus, pásztor világ, természetszeretet, növényismeret, állatismeret, népviselet, kolompok, kiképzés, népdalok,- zene, gasztronómia, helyismeret, terelés, stb.
Copyright: © Szalai Bernadett és Kohajda Péter– Minden jog fenntartva! All rights reserved!
Kiskutya vásárlása előtti tanácsok
Fontosnak tartjuk, hogy mielőtt valaki mudit vesz magához,
- első körben tájékozódjon a fajtáról (jellem, öszötön, egyed, küllem,..),
- tájékozódjon, hogy honnan vesz kiskutyát ( kik a szülők, milyen az alom,...)
- Keressen szakembert/trénert, aki segít elindulni a gazdává válás útján. Ezek nagyon fontos dolgok.
- Fektessünk bele időt, energiát, pénz - minimum az első 1 évben- , hogy később zökkenőmentesen tudjunk együtt élni kutyusunkkal a társadalomban, hogy az öröm legyen mindenkinek!
Bátran hallgassunk bele az alábbi linkbe, hiszen telis- tele van érdekességekkel, információkkal, tudással:
( interjú Horváth- Tóth Boglárkával)
https://open.spotify.com/episode/2nKQHPPBhYsKSPkFwlspub
Milyen egy jó szakember, tréner?
Ma már rendkívül sok lehetőség közül válogathatunk, de legyünk körültekintőek és válasszuk ki a legjobb trénert ( még ha utaznunk is kell érte).
Úgy gondoljuk, hogy a legjobb szakember, az aki érti a szakmáját, meg tudja mutatni miről beszél, jól át tudja adni a tudását, képzett már ki magas szinten kutyát, ismeri az adott fajtát. Figyeljük meg a tréner saját kutyáját/kutyáit, nézzük meg milyen a kapcsolata a kutyájával.
- Egy kis segítség -
kutyaiskolák, trénerek, online tudástárak (folyamatos feltöltés alatt...) 🙂
Mudi dolog II.
A mudi egy csodálatos kutyafajta!
De miért is szeretjük a mudit? Mert göndör a szőre? Mert színes? Mert szép? Mert magyar?
Mert cifra? Mert felkapott fajta?
Bizony nem csak ezek teszik a mudit mudivá, hanem a belső tulajdonságai.
Kérek mindenkit, aki mudit szeretne, hogy ne szín alapján döntsön! Kérdezze meg a tenyésztőt, hogy melyik kiskutyában milyen jellemet lát és ez alapján válasszon mindenki magának társat.
Na de mik ezek a belső tulajdonságok?
Mivel juhászkutyákról van szó, így tudnunk kell róluk azt, hogy nagyon intelligensek, könnyen taníthatóak, nagy a munkavágyuk, energikusak, temperamentumosak, gazda centrikusak, érzékenyek és még sorolhatnám … 😊
Itt most el kell mesélnem egy saját személyes rövid történetünket:
Betyárral elmentünk sétálni a "határba" (szántóföldekre). Az egyik oldalt bevetették napraforgóval, így nem engedtem, hogy belemenjen. Mikor láttam, hogy arra szeretne menni, már időben szóltam neki, hogy most arra nem mehet. Másnap ismét kimentünk sétálni, egyszer csak meglátott valamit a távolban és nagy lendülettel neki iramodott. Ehhez azonban át kellett volna futni a vetésen, ahová előző nap nem engedtem be. Nagy fékezés után megállt a vetés szélén, rám nézett, hogy akkor ő ma se mehet be? Persze, mire ez nekem leesett, már késő volt és Betyár úgy gondolta, ha nem szólok akkor belemehet. :D Hát ennyire okosak 😊
Visszatérve az előzőkhöz, vannak olyan tulajdonságaik is a mudiknak, amikkel - pl. ha városi kutyának szeretnénk – jó ha tisztában vagyunk.
Juhászkutyaként jellemző rájuk, hogy érzékenyen reagálnak pl. a mozgásokra. Ez városi környezetben nagyon frusztráló lehet a kutya számára, hiszen nagy a forgalom, mindenhonnan jönnek- mennek, sok a mozgás.
Ugyanakkor érzékenyen reagálhatnak az idegen emberekre, kutyákra. A mudinak nem volt feladata ismeretlen kutyával való játék vagy az idegenek elfogadása. Ebből adódóan már egészen kis kortól észrevehető egyfajta bizalmatlanság.
Sokszor félelmi reakciónak vélhetik ezt a viselkedést a fajtánál, de ha rosszul azonosítjuk be, akkor rosszul is fogjuk kezelni. Gyakran látom a kutyáimon, hogy ez a bizalmatlanság zsigerből jön nekik. Ismernünk kell kutyáink belső indíttatását, hogy megfelelő tréninget alkalmazzunk.
Erős terület védő ösztönük is van.
Egy pásztor mesélte egyszer, hogy ő kutyából is csak olyat tart, aki nem engedi közel hozzá az idegent.
Továbbá a mudik érzékenyek lehetnek a változásokra, a hangokra. Városi környezetben mindig minden változik (minden nap más emberekkel találkozunk, különböző viselkedésű kutyákkal sétálnak el mellettünk, más- más járművekkel járnak az utakon stb.).
Had ragadjam meg az alkalmat, egy másik személyes történetünk elmesélésére:
Városban sétáltunk Betyárral és Ciberével. Elment mellettünk egy gazdi a fehér kutyusával. Kutyáink és a másik kutya nem reagáltak egymásra, nyugodtan , közömbösen sétáltak el egymás mellett.
Pár perc múlva pedig egy másik ember akart elsétálni mellettünk a német juhászával. Érdekes módon a kutyáink elkezdtek morogni a német juhászra. Később visszagondolva a szituációra észre vettem, hogy a német juhász domináns viselkedést mutatott a póráz végén, melyre a kutyáink egy szemvillanás alatt reagáltak és így vissza gondolva jogosan. Tanulságom pedig az volt, hogy közömbösítenem kell a kutyáimat a különböző viselkedésű kutyákra.
Egy városban különböző erősségű zajok léteznek (csapódik egy ajtó, dudál egy autó stb.), bizony ezek is frusztrálttá tehetik a kutyát.
Ha egy picit belegondolunk, régen tanyán ilyen dolgokkal nem kellett megbirkózniuk a kutyáknak (nem voltak idegenek, nem voltak más kutyák, nem voltak nagy változások, megvolt a napi rutin, nem voltak nagy zajhatások, stb.), így ezekre a pásztor sosem kellett szelektáljon!
Befektetett munkával formálható a mudik jelleme, de vannak egyedek, melyek felnőtt korukban is megtarthatják ezeket a tulajdonságaikat / pl. az idegenekkel szembeni bizalmatlanság, .../.
Mivel egy nagyszerű fajtát tudhatunk a magunkénak, ezért értsük meg őket, hiszen ezek a dolgok teszik a mudit mudivá. Ha megértjük belső kis világukat, sokkal kevesebb problémával kell megküzdenünk.
A mudinak továbbá olyan gazdára van szüksége, aki útmutatást tud adni neki. Gazdaként légy határozott és nyugodt, "a nyugodt gazda nyugodt kutyát eredményez". Szükség van a jó kapcsolat építésére gazda és kutya között. 😊
Hamis ez a kutya? - hangzik el olykor a kérdés, de a városi ember már nemigen érti. Legföljebb vigyorogva tréfálkozik: Nem kérem, valódi - pedig aki kérdezi, nagyon is jól tudja, miről beszél. Hamisnak ugyanis a harapós kutyát hívták s hívják sokfelé, főképp faluhelyen még ma is.
Ha kutyakiképzésről beszélünk, tudnunk kell, hogy a tanítás/nevelés során egy viselkedés gyakorisága vagy nő vagy csökken ( épp mi a cél), illetve a kiképzés során vagy hozzá adok, vagy elveszek valamit a környezetből, de tanulás az minden esetben történik.
"Csodálatos, hogy mi magyarok nem tudjuk és nem akarjuk megbecsülni a saját
Részlet a Pásztorok és természetvédők közötti eszmecsere - 6. rész- Család és juhértékesítés, a kolompok c. videóból.
A mudi a puli és a pumi mellett a harmadik és talán a legkevésbé ismert magyar terelőkutyánk.
