Egy kis múlt... archive cikkek

"Csodálatos, hogy mi magyarok nem tudjuk és nem akarjuk megbecsülni a saját

értékeinket"

(Dr. Fényes Dezső, 1936)

Kedves olvasó, kérlek annak tudatában olvass tovább, hogy akkoriban még nem léteztek a mai értelembe vett fajták, hanem munka típusok voltak!! Tovább nehezíti a helyzetet az is, hogy tájegységenként a nevek is keveredtek.

" a juhászok a használhatóság szerint igen különböző nevekkel illetik a pulit és a pumit."

" Suk Dezső, a magyar pásztor- és juhászebek ismerője, a puliról így beszél: " Ez a kiskutya zseni, mint nyájőrző, egyszerűen mesével határos, mint juhterelő, a szó szoros értelmében nélkülözhetetlen. Sok esetben az emberrel egyáltalán nem pótolható. Tanulékonyabb, intelligensebb ebfajta a világon nincs még egy. Láttam pulit amelyik juhász nélkül őrzött 400 darab birkát 25 hold gyepen, amely nem volt szélesebb 150 méternél és körül volt véve vetésekkel. ennek ellenére egy szál gabonát a birka le nem haraphatott. Pedig a puli egyedül őrizte! Erről a kutyáról el lehet mondani, hogy csak éppen beszélni nem tud. Érteni mindent! Nemcsak gazdája szavait, de intését, sőt szemeivel kifejezett akaratát is parancsnak veszi és feltétlenül teljesíti."

" A somogymegyei birkáslegény legszentebb érzelmeivel hozza vonatkozásba a pumi vagy puli kötelességét. Künn a pusztaságon egybeforrott a magyar juhász érzése, jellemvonása terelő ebével. Büszke is a pásztor vagy juhász az őrzőjére, védőjére, védelmezőjére, mulattató társára, gondterhes napjaiban vigasztalójára. Nem is adja el semmi pénzért egyetlen hűséges és igaz négylábú barátját. A juhász nem csak szereti, de becsüli és megtiszteli hűséges jószágát. Ha valaki azt kérdené a juhásztól, hogy kutyája, ebe van-e ? A felelet csak egy: "Kutyám nincsen, de pulim van ". Puliját kutyának nem minősíti, mert a juhász pulija átvitt értelemben egész vagyona, nem eb, hanem embernyi állat. Nem hiába mondták már régen, hogy " egy jó pulié 12 pengőt is meg ad a juhász". Nagy összeg volt ez egy puliért, hiszen 1866-ben a juhásznak 15 forint, a gulyásnak 10 ft 50 krajcár, a bojtárnak 8 forint járt egy esztendőre. "

" Lovassy szerint pedig a puli jellemvonása: " A puli élénk, fürge, fáradhatatlan és értelmes. A magyar juhásznak az állatok együtt tartásában, terelésében és őrzésében nélkülözhetetlen kutyája, amely a nyájat fürge szökellésével, élénk ugatásával, kitartó támadásával, bátorságával gazdája utasítása szerint igazítja. Puli nélkül csak némileg nagyobbszámú birkát őrizni nem lehet. A puli mindig a pásztor mellett van, minden intésére figyel s parancsát azonnal teljes odaadással teljesíti. A puli a pásztor úgy elküldi, hogy a vele beszélgető ember észre sem veszi, csak pillant a kutyának s legfölebb botjával int neki, Így kerül az elmaradt állat a nyájhoz, anélkül, hogy maga a nyáj háborgatva volna, így terelődik a nyáj a pásztor egyetlen lépése nélkül bizonyos irányba. A puli akadályozza meg, hogy a birka pocsétás helyre, vagy vetésbe menjen, ő tereli ki a kárból, amelyet tíz ember sem tudna megtenni, amit ott jól nem laktak, mert a birka nem fél az embertől, ütni, vetni pedig nem lehet, mert erre gyenge jószág. Terelés közben a puli mindig a gazdát figyeli se ennek egyszerű intésére a terelés abbamarad s a puli hang nélkül fut vissza hozzá."

"Dunántúl egyik gazdaságában szilaj magyar bikát állandóan istállóban tartották, mert még gondozója, a gulyás is csak az istállóban az oldalállásokból közelíthette meg. A gulyás a bikát az oldalállásból és a jászol előtti etetőfolyosón állva a lekötőláncaitól megszabadította és így engedték a kútnál lévő itatóvályúhoz, A bikát nyomon a terelőpuli követte. A szomját oltotta szilaj bika jó kedvre kerekedett s nem mutatott hajlandóságot, hogy szabadságát az istállóbatéréssel megfossza. Így volt ez minden itatásnál, se gulyás, se béresgazda meg nem közelíthette a szabadonjáró bikát, csupán a fürge fogós terelőpumi. A bika rakoncátlankodása némelykor nagy veszéllyel is járt az arra járókelőkre s ilyenkor a pumi a veszedelem pillanatát kellő időben felismerte és egy szempillantás alatt a támadó bika lágyékába csimpaszkodott. Az őserőt képviselő bika megtorpant, nagyot fújt s tehetetlenül megremegett s akaratában megtörten az istálló felé vette útját".

Forrás: Dr. Raitsits Emil: A magyar kutyák 1924.