Részlet : Pásztorok és természetvédők közötti eszmecsere - 6. rész- Család és juhértékesítés, a kolompok

Részlet a Pásztorok és természetvédők közötti eszmecsere - 6. rész- Család és juhértékesítés, a kolompok c. videóból.  

Forrás: https://www.youtube.com/watch?v=o8Gy9qHgJwk&t=792s  

Beszélgetés Sáfián Lászlóval. 

Kérdező: Molnár Zsolt

"-  Mit tanítasz a kutyának és mit nem kell tanítani? (M. Zsolt)

- Megállni tanítjuk. ( Sáfián László)

- És nem azt, hogy elinduljon? (M. Zsolt)

- Nem, azt ösztönből csinálja, ezért mondom mindig, hogy az ösztönét használjuk ki és megállítjuk ezeket a kutyákat. Megállítani a munka, nem elküldeni, mert rászalad magától is. Utána, ha majd már ugye, ha megvan az ösztön és sikerül megállítani, utána majd már formáljuk egymást. Mivel, hogy elég sokat együtt vagyunk, így igazából úgy összenövünk, hogy nekem mi az igényem, meg ő neki miről kell lemondani, mert valójában jó kutyát csak így lehet nevelni, én azt mondom. Ez a jutalomfalat, meg hasonló, ez nem igazán vált be és ugye ezáltal, ha összenövünk, mindenre képes a kutya az emberért. Annak idején ott voltunk Nádudvaron, épp akkor éget, már senki nem tudta a kutyáját beküldeni az égő hodályba, senki! Az enyémmel akkor már a harmadik csapat juhot hajtottuk ki, leégett a talpa, az égő hodályba én még beküldtem. Csak rábeszéltem, hogy jó volna még bemenni és minden gondolkozás nélkül. Szóval annyira össze lehet vele nőni, hogy ha az ember nem kimondottan tanítani akarja, csak az ösztönét kihasználni, bármit megtesz az emberért, bármit. Ugye nekünk ennyi a titok a kutyanevelésnél. Meg ugye ez a nagyapám szerinti fajtaválasztás, ezek, amik valójában bírják ezt, ezt az elvárást, ami nálunk van.

- Az automata kutyáról, ha mesélnél valamennyit. (M. Zsolt)

-  Van ugye egy alapelvárás egy kutyától, ugye. Ő neki 24 órában kell figyelni, ezt megszokják, megtanulják és rám néznek és akkor automatán megyen, megfordítja ( a nyájat), és akkor szinte csak szemmel irányítjuk egymást. De ha én úgy Ne adj' Isten elbámészkodnék, ezt ő akkor is megcsinálja automatán, maximum leengedett farokkal jön vissza, hogy biztos hogy  jó volt? Ha nem szólok, akkor jó volt.

- Ezt úgy kell elképzelni, hogy nem az történik, hogy mikor a kutya magától elmegy, akkor így összetekeri a nyájat, hanem hogy odamegy ahhoz a néhány jószághoz, amivel a gond van, szinte így az orrával böki meg- finoman-, az a néhány jószág meg is fordul és ettől aztán a többi is megfordul. (M. Zsolt)

- Az a lényeg, hogy nem ugatva szalad rá, mert akkor az egész egybeszalad, hanem azért a pár egyedért oda elballag és akkor jelzi, hogy ő ott van. És akkor, ha több kettőnél, akkor megfogja a feje tetejét, hogy úgy megérteti a juhval, hogy nem kellett volna odajönni, de nem ugat. Ilyenre is nem lehet tanítani, rá lehet hagyni, ugye, az ösztönét használom ki, ráhagyom aztán visszajön. Ezeket a kutyákat nem úgy kell elképzelni, hogy most akkor megvan érte simogatva, hanem nincs érte rászólva.    És akkor a következő alkalommal ő ugye próbálja, hogy mostan lehet? -így akkor rá lehet őket vezetni. Tényleg nagyon tudnak segíteni legeltetni. Ha jönnek a M. Zsoltiék  és ott vagyok a juh körül, olyankor jelzik ezek a kutyák, hogy valami nincs rendben. Ilyen/ilyet nem szoktuk engedni.

- Amikor Lacival együtt vagyunk a legelőn, akkor felborul a rendnek egy jó része. (M.Zsolt)

-  Ugye, ezt a kutya jelzi a legjobban. Messze van a nyáj és ez azok, amik a Zsoltinak úgy feltűntek , hogy a kutya önállóan megyen, mert odáig mi még nem szoktunk ekkorra érni, s ő megyen önállóan (kutya) és fordítja vissza őket(nyájat) és Zsolti kérdi ,most akkor miért ment el?   Mert nem jó helyt vannak. Most azt nem beszéltük meg, hogy majd két óra múlva kellett volna ideérnünk és akkor ezt a kutya próbálja ugye a mindennapokat követni, hogy ez így most nem lesz jó, meg most együtt megyünk, Ő ( Zsolti) most megáll "legelgetni" elmarad tőlem 2 métert és onnan már nincs tovább barátság. Már nem jöhet vissza, megharapná.  Onnanstól már felborult a rend, meg kell fogni, mert nem engedi vissza ( Zsoltot). Csak addig míg velem van, addig barát, onnanstól vagyok én és ugye van a juh és ugye akkor ő (M. Zsolt), ő már ellenség és a kettő közt lobbizik. ÉS akkor figyelni kell, hogy mikor ér vissza, mert ő rögtön lát, hiába megyen kövesút szélén, mezsgyén. Zsolti megállt, ugye elmaradt tőlem 3 lépésre(Zsolti), visszajött a köves úton, hátha az övé lenne. Félelmetes amennyire próbálja kizárni, vagy tudatosan úgy megyen a juhért (kutya), hogy Zsoltinak az útvonalát elzárja. És akkor hajlamos arra, hogy annyira lelassul ( a kutya ), hogy hátha hozzá érne ( M Zsolt a kutyához). Hogy okot, adna rá, hogy neki tudjon ugrani , mert az már egy ok, hogy hozzá ért.

- Nem a Laci kutyája, más kutya pont -nagyon finoman- de így harapott meg, ilyen helyzetben. (M. Zsolt) "